
Nagyjából 300 millió szaglósejt van egy kutya orrában, a miénkben ennek csak a töredéke. Ezt az első szimatoló foglalkozáson hallottam az oktatótól, és bevallom, akkor csak udvariasan bólogattam. Egy ekkora számot nem lehet elképzelni. Aztán az oktató elrejtett egy darab sajtot hat egyforma kartondoboz egyikében, és Mazsola, a családunk ötéves beagle-je, akit hétvégenként én viszek a foglalkozásokra, fél perc alatt megtalálta. Nem kereste, egyszerűen odament.
Azóta minden szombaton kijárunk a város szélére, egy füves területre, ahol a foglalkozások vannak. Megtanultam, hogy Mazsola nem a szemével, hanem az orrával olvassa a világot. Egy séta neki nem kilométer, hanem illatok sora: a kerítésoszlop, a pad lába, egy eldobott zsemle helye. Az oktató szerint egy nyugodt, szimatolós séta legalább annyira elfárasztja, mint egy hosszú futás, és ezt a hétvégi délutánokon, amikor a szőnyegen hortyog, saját szememmel is látom.
Azt viszont nem gondoltam volna, hogy az orra egyszer a nagypapámtól örökölt kis autóval kapcsolatban is igazat mond.
Egy keddi műszak végén a kávézóban, ahol az egyetem mellett dolgozom, Dóri kolléganőm hallgatta végig a panaszomat, és ő mondta először az Olajwebshop.hu nevét. Előtte ugyanis két hétig furcsán viselkedett Mazsola. Nem akart beugrani a hátsó ülésre, inkább a kocsi orránál szaglászott, tüsszögött, és nézett rám, mintha mondani akarna valamit. Egy hosszabb út után én is megéreztem: égett szag jött a motorháztető felől.
A falubeli szerelő, akihez a nagypapám is járt, egy szombat reggel ránézett, miközben Mazsola a műhely sarkában a szerszámos láda szagát tanulmányozta. Kihúzta a pálcát, megmutatta, hogy alig van rajta valami, és hogy a színe is sötétebb, mint kellene. Azt mondta, kevés és régi az olaj, ideje cserélni, és ha akarom, hozzam magam, ő szívesen betölti. Felírt egy cetlire egy jelölést a szervizkönyvből, hogy milyen előírásnak kell megfelelnie, és a kezembe nyomta.
Ezzel a cetlivel álltam a pult mögött, amikor Dóri megkérdezte, mi bánt. Az apukája régóta autókkal foglalkozik, és otthon az a mondás járja, hogy a motorolaj megbízható forrásból jöjjön, vagy sehonnan. Dóri szerint az apja évek óta onnan rendel, és még soha nem kellett visszavinnie semmit.
Este a kollégiumi szobában rákerestem az oldalra. A böngészőfülön ez a felirat állt: Motorolaj megbízható forrásból, és alatta egy kereső, ahol szabványok szerint is lehet olajat keresni. Beírtam a cetlin álló jelölést, betűről betűre, mert a szerelő kézírását nem volt könnyű kisilabizálni, és a találatok közül kiválasztottam azt, amelyik a kiszerelésben is passzolt ahhoz, amit mondott. A szobatársam a másik ágyról figyelte, és megjegyezte, hogy még a vizsgaidőszakban sem látott ilyen elszántnak.
Ami a legjobban megnyugtatott, az egy rövid mondat volt a főoldalon. Azt írják, hogy minden termékük hivatalos forgalmazói csatornán keresztül kerül a polcaikra, és erre eredetiségi garanciát vállalnak. Egy egyetemistának, aki a kávézós fizetéséből tartja fenn az autót, ez nem apróság. Nincs pénzem arra, hogy egy hamisított flakon miatt később a motorra költsek.
A csomagot az egyik MPL csomagautomatába kértem az olajwebshop.hu-ról, ami pont a kollégium és a buszmegálló között van. Hazafelé az óráról vettem ki, és Mazsola, aki aznap velem volt, alaposan körbeszagolta a dobozt, aztán elvesztette iránta az érdeklődését. Ezt jó jelnek vettem.
A szerelő a következő héten betöltötte az olajat, és a régit is elvitte. Az égett szag eltűnt, és Mazsola első próbálkozásra beugrott a hátsó ülésre, mintha mi sem történt volna. Én pedig azóta minden szombati foglalkozás előtt a motorháztető alá is benézek, nemcsak a jutalomfalatos zacskóba.
Dórinak egy doboz kekszet vittem köszönetképpen, az apukájának pedig üzentem, hogy igaza volt. Furcsa belegondolni, hogy egy beagle orra és egy kolléganő józan tanácsa kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire nem mindegy, mit töltünk az autóba. Mazsola persze nem tudja, mi az az Olajwebshop.hu, de ha legközelebb furcsán szaglászik a kocsi körül, már tudom, hogy figyelnem kell rá, és azt is, honnan rendelek.