Ha nyaralni megyek, mindig a szüleimre passzolom rá a kutyámat, mert Berta amúgy is szeret vidéken lenni, és a hatalmas udvarban játszadozni. De nem mindig van időm olyan sokat utazni, hogy elvigyem anyuékhoz a kutyát. Főleg, ha rövidebb időre szeretnék csak megválni tőle. Ilyen volt például a bölcsességfog kezelésem is, ami tulajdonképpen abból állt, hogy másfél hónap alatt megszabadultam mind a négy bölcsességfogamtól, amelyek természetesen egyszerre kezdtek el nőni és rettenetesen fájt tőle az egész állkapcsom, mivel nem volt hely számukra. Na de ne gondoljátok, hogy olyan szívtelen vagyok, hogy másfél hónapra kutyahotelbe raktam Bertát. Természetesen ha ilyen hosszú időre váltam volna meg tőle, akkor inkább anyuékhoz vittem volna, de ennyi időt szerintem én sem bírnék ki. Egyszerűen csak az történt, hogy miután kihúzták az első bölcsességfogam és én másfél napig otthon szenvedtem, a kutya annyira érezte, hogy nem vagyok rendbe, hogy ott bőgött egész nap velem a kanapén és már több szomszéd is átjött panaszkodni, hogy túl hangos a kutyám. Szóval a következő három alkalomra két-két napra kutyahotelbe raktam Bertát, így a szomszédokat sem zavarta, ráadásul nem ijesztettem potyára rá, hogy épp haldoklom, vagy kitudja mit csinálok, pedig csak nehezen bírom a fájdalmat. A foghúzás egyébként egyik esetben sem fájt, mert megfelelően voltam beérzéstelenítve, ráadásul mindegyik fogamat viszonylag hamar kihúzták. Mind a négyet ugyanabban a budapesti fogászatban húzták ki, de a két alsót nem ám csak kihúzták, hanem ki is műtötték. Gyakorlatban ez számomra annyi különbséget jelentett, hogy a húzás után össze is varrták a sebet, amit igazából nem szerettem, mert mindig jobban viszketett, ahogy gyógyult, mint a sima húzás. De természetesen muszáj volt összevarrni, hiszen olyan nehezen fértek hozzá a foghoz, hogy muszáj volt felvágni is a foghúsomat. Nagyon kedvesek voltak az orvosok, és nagyon részletesen magyarázták el, hogy mit miért csinálnak úgy ahogy, és mire miért van szükség. Természetesen felírtak nekem antibiotikumot, mindegyik alkalommal, hogy nehogy elfertőződjön a sem, felírtam probiotikumot, hogy bírja a gyomrom az antibiotikumot és fájdalomcsillapítót is, de azért be kell valljam: az ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, amikor kezd kimenni az érzéstelenítő hatása az emberből és őrjítően fáj a foga, legalább még egy 24 órát. Aztán lassan csendesedik a fájdalom. Érdekes azonban, hogy a rendelővel és az orvosokkal kapcsolatosan nem éreztem semmilyen negatív érzést a fájdalom miatt. Oda minden egyes alkalommal szívesen mentem vissza, mert úgy éreztem, hogy megfelelő kezek között vagyok, akik tudják, hogy mit csinálnak és türelmesen állnak a munkájukhoz. Nekem ezért is érte meg magánrendelőbe menni. Nem tartom kevesebbre a többi szakembert sem, de tudom, hogy ők kevésbé vannak megfizetve és nagyobb stressz hárul rájuk. De ebben a magánrendelőben mindenki kedves és szereti amit csinál. Ez mindenhol fontos lenne, de egy fogászaton még kiemeltebben.

Szóval Berta háromszor két napot töltött ilyen kutyahotelben, és mindig nagyon szeretett a többi állattal lenni, soha nem volt rá panasz. De azért az én legyengült “foghelyfájós” énem mindig nagyon várta, hogy már hazakerüljön a drágasága.