Kutyás vészhelyzetben jól jön a motoros jogosítvány

Tavaly tavasszal a kutyánkban, Chipsben, találtunk egy kullancsot. Nagyon meglepődtem, mert egyébként volt rajta kullancsriasztó nyakörv… Egyáltalán nem értettem, hogy történhetett ez, minden évben teszünk rá ilyen nyakörvet (természetesen a macska is kap ezzel párhuzamosan), és soha nem volt még gond a kullancsokkal. Értelemszerűen meg is ijedtem nagyon, hiszen, ki tudja, milyen veszélyes állat lehetett, ha még így is belement a kutyába. Az első gondolatom az volt, hogy biztos valami mutáns dög lehetett, és máris világvége vízióim voltak azt illetően, hogy a szegény kutya milyen betegségeket kapott el, és vált azok hordozójává, amelyeket majd mi is elkapunk tőle a férjemmel, átadjuk a családnak, és néhány hónap múlva már világméretűvé duzzadó járvány origójává válunk a hülye kullancs miatt…

Szerencsére nagyon jó viszonyban vagyunk az állatorvossal, és hiába történet viszonylag késő este az eset, azonnal felhívtam. A doki kedvesen nyugtatott meg, hogy valószínűleg nem hal bele a világ populációjának hatalmas százaléka ebbe a csípésbe, csak jó lenne minél előbb kivenni a kutyából a kullancsot, még fel is ajánlotta, hogy vigyük hozzá házhoz az állatot, van nála ilyen specifikus csipesz, amivel el lehet szakszerűen és egyszerűen távolítani a kullancsot.

Épp a szerelőnél volt az autónk, mert történt valami vele, amit nem tudtak helyben javítani, így sajnos nem tudtam azon melegében elvinni Chipset az orvoshoz, de mondta a doki, hogy semmi gond, reggelig nem lesz semmi baja, de reggel az első dolgunk legyen, hogy bemegyünk hozzá. A fiam, aki nagyon imádja a kutyát, szinte együtt nőttek fel, felajánlotta, hogy elmegy biciklivel a dokihoz a kullancseltávolító csipeszért, nem lakik tőlünk annyira messze, biciklivel tényleg közel van, nincs több egy óránál oda-vissza. Sokkal nyugodtabban tértem nyugovóra úgy, hogy a kutyából ki tudtuk venni a kullancsot lefekvés előtt.

Ez az eset motivált arra, hogy a fiamnak megengedjem, hogy megcsinálja a motoros jogosítványt. A férjem amúgy is pedzegette, hogy a tizennyolcadik szülinapjára kaphat egy motort, nagyjából tizenkét éves kora óta rágja ezért a fülünk. Ezzel a gesztusával pedig egyrészt azt bizonyította, hogy felelősségteljes és megbízható, másrészt arra gondoltam, hogy egy ehhez hasonló vészhelyzetben mennyire jól jön, ha van a családban egy motor. Motorral kábé 10 perc alatt tette volna meg azt az utat, amit biciklivel egy óra volt. Mi van, ha legközelebb nekem vagy a férjemnek kell valami gyógyszer sürgősen?

Nem avattam be azon nyomban az elhatározásomba a fiamat, csak a férjemmel beszéltük át a dolgot. Végül abban maradtunk, hogy jó ötlet, meg is érdemli a gyerek, egyébként is kiváló tanuló, meglepetésként befizetünk neki egy motoros jogosítvány tanfolyamra. A tanfolyam kiválasztása lett az én munkám, a férjemnek az a feladat jutott, hogy motort válasszon. Először természetesen a motoros jogosítvány kategóriáknak kellett utánajárni. Bevallom, én nem nagyon értek ehhez az egészhez, de szerencsére találtam a neten egy tök jó weboldalt, ahol mindenféle alapvető, fontos információt megtaláltam a motoros jogsikkal kapcsolatban, többek között azt is, hogy milyen motoros jogosítvány kategóriák léteznek.

Arról is találtam az oldalon bőségesen információt, hogy milyen árban érdemes gondolkodni, hiszen azt is nehéz eldönteni, és a neten található tanfolyamoknál abszolút nem egységesek az árak, a különböző motoros jogosítvány kategóriák árra tanfolyamtól függően nagyon különbözőek lehetnek.

Ezen információk birtokában azonban nem volt már annyira nehéz kiválasztani egy jó tanfolyamot, és mondanom sem kell, milyen kitörő lelkesedéssel fogadta a fiam, mikor közöltük vele, hogy születésnapjára megkapja a jogsiját és a motort is, amit kiválaszthat az apjával. Előbb persze a motoros jogsit kell letennie. Teljesen meg voltam döbbenve, mikor közölte, hogy oké, de csak az érettségi után akarja elkezdeni, addig a tanulásra akar koncentrálni.